Munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés? – Egy munkahelyi fertőzés jogi dilemmája

Munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés? – Egy munkahelyi fertőzés jogi dilemmája

Mi történik akkor, ha egy munkavállaló a munkavégzése során veszélyes baktériummal fertőződik meg? Munkabalesetként kell kivizsgálni az esetet, vagy foglalkozási megbetegedésnek minősül? Esetleg mindkettő lehetséges?

Elsőre egyszerűnek tűnhet a válasz, azonban a magyar munkavédelmi jogszabályok alapján a kérdés korántsem ennyire egyértelmű. A helyes minősítéshez a fertőződés pontos körülményeit, a kiváltó eseményt és a munkavégzéssel fennálló okozati összefüggést is vizsgálni kell.

Vegyünk egy konkrét példát!

Egy laboratóriumban dolgozó munkavállaló a munkája során a pestist okozó Yersinia pestis baktériummal kerül kapcsolatba, majd néhány nappal később megbetegszik.

Vajon ez munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés?

Mikor beszélhetünk munkabalesetről?

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 87. § 1/A. pontja szerint a baleset olyan egyszeri külső hatás, amely a sérült akaratától függetlenül, hirtelen vagy aránylag rövid idő alatt következik be, és sérülést, mérgezést, más egészségkárosodást vagy halált okoz.

Az Mvt. 87. § 3. pontja pedig meghatározza a munkabaleset fogalmát.

Ennek alapján képzeljük el a következő helyzetet:

A laboratóriumi dolgozó egy fertőzött injekciós tűvel véletlenül megszúrja a kezét. A szúrás következtében a kórokozó a szervezetébe jut, és néhány nappal később kialakul a fertőző betegség.

Ebben az esetben azonosítható egy konkrét, hirtelen bekövetkezett külső hatás: a tűszúrás.

Amennyiben a fertőzés és a baleseti esemény közötti okozati összefüggés igazolható, a történtek munkabalesetként történő minősítése és kivizsgálása indokolt lehet.

Fontos hangsúlyozni, hogy önmagában az a körülmény, hogy a betegség tünetei csak napokkal később jelentkeznek, nem zárja ki a munkabaleseti minősítést.

Hasonló helyzet alakulhat ki akkor is, ha a munkavállaló fertőzött üveggel megvágja magát, vagy egy váratlan esemény következtében fertőző anyag kerül a szemébe.

Mikor minősül foglalkozási megbetegedésnek?

Az Mvt. 87. § 1/D. pontja szerint foglalkozási megbetegedésnek minősülhet a munkavégzés során kialakuló olyan heveny vagy idült egészségkárosodás, amely többek között a munkafolyamat során előforduló biológiai kóroki tényezőkre vezethető vissza.

Itt érdemes eloszlatni egy gyakori tévhitet.

A foglalkozási megbetegedés kialakulásához nem feltétlenül szükséges hosszú időn keresztül fennálló károsító hatás.

Akár egyetlen fertőződés is foglalkozási megbetegedést eredményezhet.

Tegyük fel, hogy ugyanaz a laboratóriumi dolgozó rendszeresen foglalkozik fertőző mikroorganizmusokkal. Egy idő után megbetegszik, azonban nem lehet azonosítani olyan konkrét, hirtelen bekövetkezett eseményt, amely a fertőződést okozta.

Ebben a helyzetben elsősorban a megbetegedés foglalkozási eredetét szükséges vizsgálni.

A döntő kérdés az, hogy igazolható-e a munkavégzés során fennálló biológiai expozíció és a kialakult betegség közötti összefüggés.

Lehet ugyanaz az eset munkabaleset és foglalkozási megbetegedés is?

Ez a kérdés különösen érdekes munkavédelmi szempontból.

A két minősítés ugyanis nem feltétlenül zárja ki egymást.

Egy fertőzött eszközzel bekövetkezett sérülés megfelelhet a munkabaleset törvényi feltételeinek, miközben az ennek következtében kialakuló fertőző betegség foglalkozási eredete is megállapítható.

A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 8. § (3) bekezdése kifejezetten rögzíti, hogy a foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó szabályozás nem érinti a munkabalesetek és a fertőző betegségek külön jogszabályok szerinti bejelentési kötelezettségét.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben többféle bejelentési és kivizsgálási eljárásra is szükség lehet.

A végleges minősítés azonban mindig az adott eset bizonyított körülményeitől függ.

Miért különösen veszélyesek a biológiai kóroki tényezők?

A laboratóriumi példában szereplő Yersinia pestis baktériumot a 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a 3. kockázati csoportba sorolja.

Ebbe a csoportba olyan biológiai tényezők tartoznak, amelyek súlyos emberi megbetegedést okozhatnak, komoly veszélyt jelenthetnek a munkavállalókra, és amelyek közösségi terjedésének kockázata is fennállhat.

A rendelet 3. §-a alapján a munkáltatónak biológiai kockázatbecslést kell végeznie az érintett tevékenységeknél.

A 16. § pedig a laboratóriumi munkavégzés speciális védelmi követelményeit határozza meg. A 3. kockázati csoportba tartozó biológiai tényezőkkel végzett, e rendelkezés hatálya alá tartozó tevékenységeknél főszabály szerint legalább 3. fokozatú fizikai védelmi szint szükséges.

A megfelelő munkavédelmi intézkedések tehát nem egyszerűen adminisztratív kötelezettséget jelentenek, hanem a súlyos egészségkárosodások megelőzésének alapvető feltételei.

Milyen bejelentési kötelezettségek merülhetnek fel?

Amennyiben a történtek munkabalesetnek minősülnek, az Mvt. és az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet szerinti kivizsgálási, dokumentálási és – az előírt feltételek fennállása esetén – bejelentési kötelezettségeket kell teljesíteni.

Foglalkozási megbetegedés gyanúja esetén más szabályok is alkalmazandók.

A 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet 3. § (2) bekezdése szerint a foglalkozási betegség diagnózisát vagy annak gyanúját megállapító orvosnak 24 órán belül bejelentést kell tennie az illetékes munkavédelmi hatósághoz.

A foglalkozási megbetegedés körülményeinek kivizsgálását a munkavédelmi hatóság végzi, többek között a munkáltató és a foglalkozás-egészségügyi szolgálat bevonásával.

Pestisfertőzés esetében emellett a 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet járványügyi előírásait is figyelembe kell venni. A valószínűsíthető vagy megerősített pestiseset külön, sürgősségi járványügyi bejelentési kötelezettséget is maga után von.

Mit kell tennie a munkáltatónak?

Egy biológiai eredetű munkahelyi fertőzés esetén nem elegendő kizárólag a megbetegedés körülményeit tisztázni.

A munkáltatónak a szükséges egészségügyi és hatósági intézkedések mellett különösen az alábbi területekre kell figyelmet fordítania:

1. A fertőzés körülményeinek és lehetséges okainak feltárása.
2. A biológiai kockázatbecslés megfelelőségének ellenőrzése, szükség szerinti felülvizsgálata.
3. A munkavállalók által alkalmazott egyéni védőeszközök megfelelőségének vizsgálata.
4. A munkavégzési technológia, a fertőtlenítési eljárások és a biztonsági utasítások ellenőrzése.
5. A többi, azonos biológiai expozíciónak kitett munkavállaló esetleges veszélyeztetettségének vizsgálata, az egészségügyi megfigyelés szükség szerinti kezdeményezése.
6. A hasonló esetek megelőzését célzó műszaki, szervezési és munkavédelmi intézkedések meghatározása.

A 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet 14. § (3) bekezdése alapján akár egyetlen munkavállaló megfertőződése esetén is szükségessé válhat az azonos expozíciónak kitett további munkavállalók egészségügyi megfigyelése és a kockázatbecslés újraértékelése.

Nem mindig egyértelmű a határvonal

A munkahelyi fertőződések megítélése jól példázza, hogy a munkabaleset és a foglalkozási megbetegedés közötti különbség nem minden esetben húzható meg egyetlen egyszerű szabály alapján.

Álláspontom szerint minden ilyen esetben a fertőződés pontos körülményeiből és a munkavégzéssel fennálló okozati összefüggésből kell kiindulni.

Ha egy konkrét, egyszeri, hirtelen bekövetkezett esemény vezetett az egészségkárosodáshoz, a munkabaleseti minősítést is vizsgálni szükséges.

Ha a fertőződés a munkavégzés során fennálló biológiai expozíció következtében alakult ki, a foglalkozási megbetegedés lehetőségét kell értékelni.

Bizonyos körülmények között pedig mindkét eljárás indokolttá válhat.

A legfontosabb azonban továbbra is a megelőzés. A megfelelő kockázatbecslés, a munkavállalók felkészítése, a biztonságos munkakörülmények kialakítása és az előírások következetes betartása jelentősen csökkentheti az ilyen események bekövetkezésének kockázatát.

Munkáltatóként bizonytalan egy munkabaleset vagy foglalkozási megbetegedés megítélésében?

A szakszerű munkavédelmi tevékenység nem csupán a jogszabályi megfelelésről szól, hanem a munkavállalók egészségének megőrzéséről és a hasonló események megelőzéséről is.

Forduljon hozzánk bizalommal munkavédelmi szaktanácsadás, kockázatértékelés vagy munkabaleset kivizsgálásával kapcsolatos kérdése esetén!

Kapcsolódó jogszabályok

1. 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről
2. 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet
3. 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet
4. 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet
5. 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet