Kockázatértékelés. Kinek kötelező?

Kockázatértékelés: kinek kötelező, mikor kell elkészíteni, és mekkora bírság járhat a hiányáért?

A munkavédelmi kockázatértékelés nem kizárólag a gyárak, építőipari vállalkozások vagy több száz főt foglalkoztató cégek kötelezettsége. Már egyetlen munkavállaló foglalkoztatása esetén is szükség lehet rá, függetlenül attól, hogy a munkáltató gazdasági társaságként, egyéni vállalkozóként, költségvetési szervként, alapítványként vagy más szervezeti formában működik.

A kockázatértékelési kötelezettség alapvető szabályait a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, vagyis a munkavédelmi törvény – röviden Mvt. – 54. §-a határozza meg. Az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet pedig többek között a munkáltatók veszélyességi osztályba sorolását, létszámcsoportjait és a munkavédelmi szakember foglalkoztatásának minimumfeltételeit rendezi.

Mi a munkavédelmi kockázatértékelés?

A kockázatértékelés olyan dokumentált munkavédelmi folyamat, amelynek során a munkáltató feltárja a munkavégzésből, a munkahelyből, a munkaeszközökből, az alkalmazott technológiából és a munkaszervezésből eredő veszélyeket.

Ennek során meg kell határozni:

1. milyen veszélyforrások fordulhatnak elő;
2. kik lehetnek veszélyeztetve;
3. milyen sérülés vagy egészségkárosodás következhet be;
4. mekkora a bekövetkezés valószínűsége;
5. megfelelőek-e a már alkalmazott védelmi intézkedések;
6. milyen további műszaki, szervezési, egészségügyi vagy egyéni védelmi intézkedések szükségesek.

A vizsgálatnak nemcsak a közvetlen baleseti veszélyekre kell kiterjednie. Figyelembe kell venni többek között a gépek és munkaeszközök használatát, a veszélyes anyagokat és keverékeket, a zajt, a rezgést, a kedvezőtlen munkahelyi klímát, a biológiai tényezőket, az ergonómiai terhelést, a kézi anyagmozgatást, a képernyős munkavégzést, valamint a pszichoszociális kockázatokat is.

Az Mvt. szerint a munkáltatónak minőségileg, szükség esetén pedig mennyiségileg is értékelnie kell a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. Ha egészségügyi határértékkel szabályozott munkahelyi kóroki tényező fordul elő, munkahigiénés vizsgálatra, például műszeres mérésre is szükség lehet.

Kinek kötelező kockázatértékelést készítenie?

A kockázatértékelési kötelezettség alapvetően minden olyan munkáltatót érint, aki szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztat.

A munkavédelmi törvény szerint munkáltató az, aki munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztat. Munkavállaló pedig minden olyan személy, aki szervezett munkavégzés keretében végez munkát.

Ide tartozhat többek között:

1. a teljes vagy részmunkaidős munkavállaló;
2. a határozott időre foglalkoztatott személy;
3. az alkalmi vagy idénymunkás;
4. a kölcsönzött munkavállaló;
5. a diákmunkát végző személy;
6. a szakmai gyakorlaton részt vevő tanuló vagy hallgató;
7. meghatározott esetben az önkéntes vagy társadalmi munkát végző személy.

A kötelezettséget tehát nem a vállalkozás árbevétele, alaptőkéje, jogi formája vagy telephelyének nagysága határozza meg, hanem elsősorban az, hogy történik-e szervezett munkavégzés.

Egyetlen munkavállaló esetén is kötelező?

Igen. Már az 1–9 főt foglalkoztató munkáltatók is önálló létszámcsoportot alkotnak az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet alapján.

Ez azt jelenti, hogy nincs olyan általános szabály, amely szerint például öt vagy tíz fő alatt ne kellene kockázatértékelést készíteni. Egy kis bolt, fodrászat, könyvelőiroda, vendéglátóhely, műhely vagy egyszemélyes kft. is köteles lehet kockázatértékeléssel rendelkezni, ha akár csak egy munkavállalót foglalkoztat.

A rendelet a munkáltatókat az alábbi létszámcsoportokba sorolja:

1. 1–9 munkavállaló;
2. 10–49 munkavállaló;
3. 50–500 munkavállaló;
4. 501–1000 munkavállaló;
5. 1000 munkavállaló felett.

Ezek a létszámhatárok elsősorban a munkavédelmi szakember kötelező foglalkoztatási idejét és képesítési követelményeit befolyásolják. Magát a kockázatértékelési kötelezettséget azonban nem szüntetik meg.

Mi a helyzet az alkalmazott nélküli egyéni vállalkozóval?

Ha egy egyéni vállalkozó kizárólag saját maga dolgozik, más személyt nem foglalkoztat, és nála nem történik szervezett munkavégzés, akkor fő szabály szerint nem minősül munkáltatónak a munkavállalókra vonatkozó kockázatértékelési kötelezettség szempontjából.

Ez azonban nem jelent teljes munkavédelmi mentességet. A munkavédelmi törvény bizonyos rendelkezései alkalmazásában az önfoglalkoztató munkavégzési helye is munkahelynek minősülhet, különösen akkor, ha a tevékenysége más, a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyeket is veszélyeztethet.

Amint az egyéni vállalkozó akár egyetlen munkavállalót, alkalmi munkást, tanulót vagy más, szervezett munkavégzés keretében dolgozó személyt foglalkoztat, a munkáltatói kötelezettségek – köztük a kockázatértékelés elkészítése – is megjelennek.

Mit szabályoz az 5/1993. MüM rendelet?

Az 5/1993. (XII. 26.) MüM rendelet a munkáltatókat a végzett gazdasági tevékenység alapján három munkavédelmi veszélyességi osztályba sorolja. A besorolás jelenleg a TEÁOR’25 szerinti tevékenységi körökhöz kapcsolódik.

Az I. veszélyességi osztályba tartoznak a legnagyobb munkavédelmi kockázattal járó ágazatok, míg a III. osztályba jellemzően az alacsonyabb kockázatú tevékenységek kerülnek. A veszélyességi osztályt és a munkavállalói létszámot együtt kell figyelembe venni annak meghatározásakor, hogy milyen képesítésű munkavédelmi szakembert és legalább milyen időtartamban kell foglalkoztatni.

A legkisebb, 1–9 fős munkáltatóknál is előírhat a rendelet legalább heti egy vagy két óra munkavédelmi szakmai feladatellátást, a veszélyességi osztálytól függően. A feladat külső munkavédelmi szolgáltatóval kötött szerződéssel is teljesíthető.

Fontos tehát, hogy a veszélyességi osztály nem azt dönti el, kell-e kockázatértékelés. A kockázatértékelés minden munkáltató alapvető kötelezettsége. A besorolás azt befolyásolja, milyen szintű és időtartamú szakmai közreműködésre van szükség.

Ki készítheti el a kockázatértékelést?

A kockázatértékelés elkészítése munkabiztonsági és munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. Ez azt jelenti, hogy a dokumentum nem készíthető el megfelelő szakmai képesítés és munkaegészségügyi közreműködés nélkül.

A munkáltató felelőssége akkor is fennmarad, ha a feladatot külső munkavédelmi szolgáltató végzi el. A szakember feladata a veszélyek szakszerű feltárása és értékelése, a munkáltatónak pedig biztosítania kell a helyszíni bejárást, az adatokat, a munkafolyamatok megismerését és a szükséges intézkedések végrehajtását.

1. január 1-jétől az I. veszélyességi osztályba sorolt tevékenységet végző, legalább 50 főt foglalkoztató munkáltatóknál a kockázatértékelés elkészítésének munkabiztonsági részét kizárólag felsőfokú munkavédelmi szakmai képesítéssel rendelkező személy láthatja el.

Mikor kell elkészíteni és felülvizsgálni?

A kockázatértékelést a tevékenység megkezdése előtt el kell készíteni. Nem szabályos tehát az a gyakorlat, amikor a vállalkozás már hónapok vagy évek óta működik, de kockázatértékelése még nincs.

A jelenleg hatályos általános szabály alapján a kockázatértékelést indokolt esetben, de legalább ötévente el kell végezni, illetve felül kell vizsgálni.

Az ötéves időszaktól függetlenül soron kívüli felülvizsgálat szükséges többek között akkor, ha:

1. megváltozik a tevékenység vagy a technológia;
2. új gépet vagy munkaeszközt vezetnek be;
3. megváltozik a munkavégzés módja;
4. új telephely vagy munkaterület létesül;
5. megváltoznak a munkakörülmények;
6. munkabaleset, fokozott expozíció vagy foglalkozási megbetegedés történik;
7. új veszélyes anyagot vagy keveréket kezdenek használni;
8. a korábbi értékelés valamely jogszabályban előírt szempontra nem terjedt ki.

A dokumentumot legalább öt évig meg kell őrizni. A munkáltatónak egy hatósági ellenőrzés során azt is bizonyítania kell, hogy mikor kezdte meg a tevékenységét, vagyis a dokumentum elkészítési időpontja is ellenőrizhető.

Mit kell tartalmaznia a dokumentumnak?

Az Mvt. alapján legalább az alábbiakat dokumentálni kell:

1. a kockázatértékelés időpontját, helyét és tárgyát;
2. az értékelést végző személyek azonosító adatait;
3. a feltárt veszélyeket;
4. a veszélyeztetett személyeket és azok számát;
5. a kockázatot súlyosbító tényezőket;
6. a kockázatok minőségi vagy mennyiségi értékelését;
7. a munkavédelmi megfelelőség vizsgálatát;
8. a szükséges megelőző intézkedéseket;
9. az intézkedések felelőseit és határidejét;
10. az előző és a következő tervezett felülvizsgálat időpontját.

Egy általános, internetről letöltött sablon vagy néhány oldalas, minden vállalkozásra azonos módon alkalmazott dokumentum nem feltétlenül felel meg ezeknek a követelményeknek. A kockázatértékelésnek a tényleges munkakörülményeket, munkaeszközöket, veszélyes anyagokat, munkaköröket és munkafolyamatokat kell bemutatnia.

Mekkora bírság szabható ki, ha nincs kockázatértékelés?

A munkavédelmi bírság részletes szabályait jelenleg már nem a korábbi 273/2011. Korm. rendelet, hanem a 25/2024. (II. 14.) Korm. rendelet határozza meg. A rendelet bírságszámítási szabályai 2026. január 1-jétől is módosultak.

A munkavédelmi bírság összege jelenleg:

100 000 forinttól 100 000 000 forintig terjedhet.

A bírság alapösszege súlyosan veszélyeztetett munkavállalónként 100 000 forint. Ez azonban csak a számítás kiindulópontja. Az összeget növelheti a megsértett munkavédelmi szabályok száma, a veszélyeztetés időtartama, a bekövetkezett munkabaleset vagy egészségkárosodás, továbbá az ismételt jogsértés.

Két–négy munkavédelmi normasértés esetén a bírság másfélszeresére, öt–hét normasértésnél kétszeresére, nyolc vagy több normasértésnél háromszorosára emelkedhet.

A veszélyeztetés időtartama alapján egy órán túli fennállás 1,3-as, nyolc órán túli fennállás 1,5-es, egy hétnél hosszabb fennállás háromszoros, egy hónapnál hosszabb fennállás pedig tízszeres szorzót eredményezhet.

Ha a munkáltató mulasztásával összefüggésben munkabaleset vagy egészségkárosodás következett be, háromszoros, súlyos munkabalesetnél tízszeres, halálos munkabalesetnél pedig húszszoros szorzó alkalmazható.

Ha a munkáltatóval szemben a hatósági ellenőrzést megelőző három évben már szabtak ki munkavédelmi bírságot súlyos veszélyeztetés miatt, az újabb bírságot 1,5-szeresére kell emelni. Három éven belüli további bírságoknál a legutóbb alkalmazott ismétlődési szorzó megduplázódik.

Van kedvezmény a kisebb vállalkozásoknak?

A vállalkozás mérete nem ad felmentést a kockázatértékelés elkészítése alól, a bírság számításánál azonban van jelentősége.

Mikro- és kisvállalkozás, valamint természetes személy munkáltató esetén a kiszámított bírság 0,8-szeresére csökken, és fő szabály szerint legfeljebb 25 millió forint lehet.

Középvállalkozásnál a bírság 0,9-szeresére csökken, és legfeljebb 50 millió forintig terjedhet.

Ezek a kedvezmények nem alkalmazhatók, ha a munkáltató mulasztása miatt halálos munkabaleset következett be. Ebben az esetben a kisebb vállalkozással szemben is elérheti a bírság a 100 millió forintos általános felső határt.

Automatikusan bírság jár a hiányzó kockázatértékelésért?

A kockázatértékelés hiánya mindenképpen jogsértés, de a konkrét következményeket az eset összes körülménye alapján állapítja meg a munkavédelmi hatóság.

Az Mvt. súlyos veszélyeztetésnek minősíti a kockázatértékelés elmulasztását az I. veszélyességi osztályba tartozó munkáltatóknál. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor valamely külön jogszabály veszélyforráshoz kapcsolódó kockázatértékelést, expozícióbecslést vagy mérést ír elő, de azt nem végezték el.

A II. vagy III. veszélyességi osztályba tartozó munkáltatónál az előírt kockázatértékelés hiánya a 25/2024. Korm. rendelet alapján olyan súlyosbító körülmény lehet, amely miatt a hatóság a kiszámított munkavédelmi bírságot mérlegelési jogkörében legfeljebb további húsz százalékkal megemelheti.

A hatóság a bírság mellett kötelezheti a munkáltatót a dokumentum elkészítésére, határidőt szabhat a hiányosság megszüntetésére, illetve közvetlen veszély esetén korlátozhatja vagy megtilthatja a veszélyes tevékenység, technológia vagy munkaeszköz használatát is.

Nem elég, hogy „van róla egy papír”

A kockázatértékelés célja nem pusztán egy hatósági ellenőrzéshez szükséges dokumentum előállítása. Akkor megfelelő, ha a valós munkakörülmények alapján készült, az összes munkakörre és lényeges veszélyforrásra kiterjed, konkrét intézkedéseket tartalmaz, és rendszeresen felülvizsgálják.

Egy elavult, más vállalkozástól átmásolt vagy a tényleges tevékenységet nem tartalmazó dokumentum egy munkabaleset után különösen komoly problémát jelenthet. Ilyenkor nemcsak munkavédelmi bírság merülhet fel, hanem munkáltatói kártérítési felelősség, társadalombiztosítási megtérítési igény, illetve súlyos esetben büntetőjogi felelősség vizsgálata is.

Mekkora cégtől kötelező?

A legegyszerűbb válasz: nem a cég méretétől, hanem a foglalkoztatás tényétől függ.

Ha egy vállalkozás akár egyetlen munkavállalót is foglalkoztat szervezett munkavégzés keretében, fő szabály szerint rendelkeznie kell az adott tevékenységre, munkahelyre és munkakörökre elkészített munkavédelmi kockázatértékeléssel.

A dokumentumot a tevékenység megkezdése előtt kell elkészíteni, indokolt változás esetén soron kívül, egyébként pedig legalább ötévente felül kell vizsgálni. A hiánya nem egyszerű adminisztrációs hiba: a jelenlegi szabályok szerint a munkavédelmi bírság összege akár több tízmillió, szélsőséges esetben 100 millió forint is lehet.